Édesapám győr környéki de egyke, Édesanyám Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei és többen voltak testvérek. Így nyaranta elég sűrűn vidéki rokonoknál voltam a testvéremmel, néha az unokatestvéreimmel is. Akkor még falu volt, fürdőszoba nem volt csak lavórban mosakodtunk és hetente 1 nap átmentünk a két utcával odébb lévő ismerőshöz fürdeni, ekkor kettesével fürödtünk egy fürdővízben, de én szerettem. A szüleim Pilisszántón vettek egy telket amikor én még csak 1,5 éves voltam, így minden hétvégén kint voltunk a telken. Anyuék a rokonokkal tégla házat építettek, mi gyerekek pedig játszottunk, később ahol tudtunk segítettünk a főzésben, a házépítésben és a kertben.

Ezért az, hogy már iskolás koromban lent hagytak (többször büntetésként) a rokonoknál nyaralni, annyira jó volt, hogy amikor a szomszéd házból szóltak hogy a szüleim telefonáltak (telefonjuk se volt még a rokonoknak) akkor én ahelyett hogy a telefonhoz szaladtam volna, az ellenkező irányba, a puszta felé rohantam el. Szegény szüleim, a nővérem után egy fiút vártak volna személyemben, de később már azt mondták, hogy felérek 5 fiúval. Borzasztó, hogy miket csináltam, még a szüleim térdéig sem értem amikor felültettek a gyendai rokonoknál egy lóra és onnan szóltam rá a kb. 150 kilós bácsikámra, hogy csendesebben beszéljen. A fiúkkal együtt lógtam a lovak karámján, a bölcsödében levertem a gyerekeket a bicikliről mert én akartam biciklizni, verekedtem az óvodában és amikor Anyukám számon kérte akkor azt mondtam, hogy én csak visszaütöttem; első osztályosként kihegyezett ceruzával szurkáltam meg a padtásam feje búbját. A lányok lányos dolgai messze álltak tőlem, mint pl. hogy közösen járnak pisilni. Én nekem az tetszett amikor vidéken hajnali 5 előtt már az unokabátyáimmal és bácsikámmal keltem, erőspaprikából csinált lecsót az unokabátyám amit meg is ettünk (közben még a testvérem és unokatesóim is aludtak) és jött a gyendai bácsikám lovaskocsival és vele átmentem hozzájuk a házukat felújításában segíteni. Mire a többiek felébredtek én már náluk voltam.

Talán ezért is vágytam mindig egy kertesházba nagy kerttel, a boldogságot jelentette számomra, de hozzá tartozott az álomhoz egy kutya és egy pár is. Ebből mostanra csak a kutya maradt, ha a Jóisten is úgy akarja, majd lesz párom is. Gyermekem már felnőtt, most már a korom miatt sem szeretnék több gyereket.

Az, hogy vályogházam van puszta szerencse. Az első pillanattól kezdve beleszerettem, meg szeretném mutatni mi az amit én látok, hogy milyen lesz, minden erőmmel azon vagyok hogy ezt meg is valósítsam. Nemrég mondta a gyermekem, azt olvasta hogy csak az emberek 1 %-a képes rögtön látni amit mondanak neki vagy amit elképzel azt részletesen látja maga előtt, ennek nagyon megörültem mert már kezdtem azt hinni hogy bolond vagyok, hiszen bárkinek magyaráztam hogy itt ez lesz az ott lesz és nem a romot láttam magam előtt hanem ami lesz belőle és azt éreztem hogy furán néznek rám.